Csak úgy lenni
Fekszel a kádban , bámulod a plafont.
A felszálló pára lecsapódik a szempilládon.
A szemedtől elindul, végigfolyik az arcodon,
A nyakadon , a mellkasodon át , egészen a hasadig , addig, míg nem belefolyik a vízbe.
Az az egy könnycsepp úgy veszik bele a kádnyi vízbe,
Mint én a saját gondolataimba.

